Alapállások és  alapmozgások a TWCK-ban

A tradicionális Kung Fu stílusokra jellemző a mély és erőteljes alapállások alkalmazása. A TWCK eltér ettől a hagyománytól, és jóval magasabb, gyors mozgékonyságot lehetővé tevő állásokat alkalmaz. Míg a legtöbb Kung Fu stílus sok állásfajtát alkalmaz, mind a formagyakorlatokban, mind edzésmunka alatt, a TWCK pusztakezes gyakorlatai alatt csupán néhány állásfajtával találkozhatunk.

A TWCK-ban használt állások fő jellemzői:

·         A megszokott tradicionális állásokhoz képest magasabb

·         A lábak súlyeloszlása 50-50%, a súlypont középen

·         A csípő előfeszítve

A stílusban használt állások főbb csoportjai:

·         Alapállások, alapmozgások

·         Haladó lábmunkák

·         Fegyveres mozgásnál használt lábmunkák

Alapállások, alapmozgások

Semleges állás

Ezt az állást főként bázis gyakorlatoknál használjuk, illetve a TWCK első formagyakorlatát végig ebben az állásban kell végrehajtani. Az állás célja kellően megerősíteni a gyakorló lábát és kialakítani azt a szerkezeti struktúrát, amire később építeni lehet a harci alkalmazásoknál. Ez a funkciója hasonlatos a más stílusokban használt „lovagló állással” (Ma Bo).

Az állás felvétele zárt lábbal indul, a térdek behajlításával lesüllyesztjük a súlypontot, majd bal lábbal kezdve egy körző lépést teszünk a baloldal irányába, ezután megismételjük a mozdulatot a jobb lábbal a másik irányába is. Így egy másfél vállszélességű állást kapunk, ahol a lábfejek enyhén befelé néznek és a csípőt a farpofák összehúzásával előre kell feszíteni. Az állás teljesen szimmetrikus. Ez elősegíti a két kéz egyenlő arányú iskolázását; a TWCK-ban törekedünk a kétkezességre.

A legtöbb probléma a tanulóknál az állás magasságának a megtartása. Az idő múlásával a tanuló lábizmai elfáradnak és a térde folyamatosan kiegyenesedik, a súlypontja megemelkedik. Néhány hónapos gyakorlással az izmok hozzászoktathatók az ilyen irányú terheléshez.

A másik gyakori probléma a csípő előrefeszítésének a hiánya. Ez részben az előbbi problémából ered (lábak gyengék) a másik ok általában a figyelem lankadása. Ez bekövetkezhet testi-szellemi fáradtságból, vagy egy összetettebb mozgássornál a gyakorló belefeledkezik a kéztechnikákba és „kienged” az állása.

Oldalsó állás (elfordított állás)

A következő állásfajta, amivel meg kell ismerkednie a gyakorlónak az az elfordított állás. Ez már egy harci szituációban is alkalmazható állás, így ez nem teljesen szimmetrikus. Az állás felvétele hasonló, mint a semleges állásé, de a felsőtestet kicsit elfordítjuk az állásfelvétel végén valamelyik irányba, így lesz egy elöl lévő (vezető), és egy hátul lévő oldalunk. A vezető oldaltól függően beszélünk bal illetve jobb oldalsó állásról. A felsőtest elfordítására azért van szükség, mert így kisebb támadható felületet mutat a tanuló az ellenfelének, és zártabbá tehető a kéztartás.

A lábakon a testsúly eloszlása továbbra is 50-50% a mozgékonyság biztosítása céljából. A lábfejek most már nem egymás felé, befelé néznek, hanem egy kényelmesebb pozíciót vesznek fel, a vezető láb lábfeje általában az ellenfél irányába mutat.

Az oldalsó állás gyakorlásánál hasonló hibák fordulnak elő, mint amit a semleges állásnál is tárgyaltunk: az állás magasságának megtartása, és a csípő előre feszítésének a hiánya.

A kéztartásból adódóan viszont előfordul egy újabb hibatípus, a gyakorló felkínálja a vakoldalát. Vakoldal általában a test vezető kéz felöli külső oldala, amit jó pozicionálással vagy az ellenfél kifordításával tudunk megtámadni, és ilyenkor ez a terület nehezen fedezhető a védekező személy számára. Ez részben a tanuló gyakorlatlanságának köszönhető, vagy a bázis/páros gyakorlásnál nem a megfelelő irányba hajtja végre a kéztechnikákat, mert nem érti a gyakorlatot, vagy nem tudja alkalmazni a középvonal elvét.

Támadóállás (alapharci állás)

A TWCK-ban gyakran alkalmazott alapállás a támadóállás. Ez egy klasszikus harántterpeszállásra hasonlít, ahol a lábak hajlítottak, a csípő előre feszítve áll, a terhelés megosztás a lábak között 50-50%. Az állásban a gerinc egyenes, a felsőtestet egy kicsit elfordítjuk a vezető oldal javára, mint az oldalsó állásnál, így egy zártabb, jól védhető pozíciót kapunk.

Az állás tanulásánál szintén a gyakori hibák közé sorolhatjuk a súlypont felemelkedését és a csípő előrefeszítésének a hiányát. A támadóállásban lévő tanulónak képesnek kell lennie arra, hogy egy rá nehezedő, fokozatosan növekedő, közepes erejű tolást vagy húzást semlegesíteni tudjon egyensúlyvesztés nélkül az állás szerkezetét kihasználva. Ez a támadó erő sarok irányba történő levezetésével oldható meg, a súlypont megtartása mellet.

Az állás javítása céljából a tanulókat érdemes párba állítani egymással, és húzó/toló erőnek kitenni a partner állását. Ha a partner állása a húzás/tolás hatására nem stabil, akkor segíteni neki a korrigálásban. Ezután egy lépés előre/hátra és újból megismételni a gyakorlatot. Így mind a gyakorló, mind a segítő fél megtanulja azokat a főbb pontokat, amikre figyelni kell az állásnál.

A másik gyakori problémakör a mozgás megvalósításánál realizálódik. A tanulók lépés helyet csoszognak, mert nem emelik meg rendesen a lábukat. A lépés előtti és utáni lábtávolság nem azonos, rendszerint egyre szűkül. Gyakori, hogy a mozgás közben a tanuló súlypontja folyamatosan fel-le vándorol, ahelyett, hogy egy síkban mozogna. Ezek korrigálása részben tükör előtt végzett gyakorlással, részben felügyelő (idősebb tanítvány, oktató) folyamatos kontrolljával érhető el.

Alapmozgások

A tanulónak a kezdő szinteken meg kell alapoznia a helyes lábmunkát, ami nem csak a statikus állásokra vonatkozik, hanem a szükséges váltások, mozgások gördülékeny végrehajtását is jelentik.

A főbb alapmozgások bármely alapállásból:

·         Oldalváltás

·         Haladás előre / hátra

·         Mozgás oldal irányba

·         Fordulások, kifordulások

·         Átmenet egyik állásból a másikba

Haladó lábmunkák

Az alapállások és alapmozgások biztosítják a tanuló számára szükséges mozgási szabadságot egy harci szituációban. Viszont előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor egy felmerülő probléma megoldásához speciális lábmunkára van szükség. Ezek a megoldások a haladó lábmunkákban találhatók meg.

Entry

Egy küzdelem során előfordulhat egy olyan kényes szituáció, amikor az ellenfél a kéz/láb hatótávolságon kívül helyezkedik el, de egy egyszerű belépéssel nem próbálkozhatunk, mert akkor azonnal megtámad bennünket. Tehát ez a lábtechnika, egy kis távolság leküzdésére szolgál, a lehető legbiztonságosabb módon, úgy, hogy a mozgás befejezése után megfelelő küzdőtávolságra legyünk az ellenféltől. Az entry egy gyors beugrásszerű mozdulat, ahol mind a kezek, mind a felhúzott első láb védelmi pozícióban van, mintha egy pajzsot vonnánk magunk elé.

A leggyakrabban előforduló hibák a technikánál a túl nagy vagy magas ugrás, a rosszul pozícionált kezek és a hibás talajfogás.

Hau Bo

Egy másik kényes helyzet a küzdelemben, amikor felbomlott a védelmünk, elvesztettük az egyensúlyunkat, vagy hirtelen nem látjuk át a harc alakulását, ilyenkor célszerű a szervezett menekülés. Ezt a helyzetet kívánja orvosolni a Hau Bo technika, ahol egy hátrafelé irányuló kifordulást hajtunk végre egy söprő kéztechnikával.

Ennél a technikánál a kéz és a láb együttes munkájának ütemezésével szokott lenni.

Üldöző lépés

A küzdelem során előfordulhat, hogy megtörjük a támadó ellenállását, aki erősen hátrálni kezd (menekül), erre nekünk reagálni kell üldözéssel. Az egyszerű futás nem a legbiztonságosabb megoldás, mert könnyen kinyílhatunk, és sebezhetővé válunk. Ezt a problémát orvosolja az üldöző lépés, ahol egy sasszészerű mozdulattal, a súlypont és a védelem megtartásával utolérjük a támadót.

Fegyveres mozgásnál használt lábmunkák

Kardnál használt lábmunkák

A kardnál alkalmazott lábmunkák megegyeznek a pusztakezes technikáknál használtakkal. Ez azért is alakulhatott így, mert a kardokat a kezek meghosszabbításaként kell értelmezni és nem különálló eszközként. Mivel a kardok egy megfelelő többletsúlyt jelentenek a gyakorló kezében, ezért a nagyobb lendület pontosabb lábmunkát is követel. A karddal történő helyes gyakorlás tovább fokozza a lábmunkák hatékonyságát.

„Ördög kerék”

Magában a kard formában egy speciális ugró, forduló mozdulat is található, ami egy hosszabb fegyverrel rendelkező (pl. bot) támadó elérésére használható.

Botnál használt lábmunkák

Bár a TWCK-ra nem jellemzőek a klasszikus kung fu állások, a bot alkalmazása közben azonban a TWCK is ezeket az állásokat alkalmazza. Ennek több oka is lehet: az egyik a bot súlya és annak használatának módja (egyfejű bothasználat); a másik ok a Shaolin időkben kialakult bottechnikákból eredő tradíciók.

Lovagló állás (Gwun Jong)

A lábak 50-50% súlymegosztásban dolgoznak, a stabilitás érdekében. Ezt az állást mind védekező (Jum Gwun) mind támadó pozícióban (Biu Gwun) alkalmazhatjuk.

Macska állás (Gwun Ma)

A hátsó láb viseli a testsúly közel 90%-át. A láb védelme érdekében használjuk ezt az állást (Bong Gwun).