Fabábú használata

Az előző bejegyzésben foglalkoztam a fabábú felépítésével, most lépjünk tovább, ha már van egy fabábunk, akkor célszerű lenne azt helyesen használni. Azok a gyakorlók, akik valamilyen Wing Chun irányzatot tanulnak, előbb vagy utóbb (az oktatási tematikának megfelelően) találkozni fognak a fabábuhoz tartozó formagyakorlattal, ami számos támadási és védekezési megoldást mutat be az eszközön. Sokan vannak, akik úgy érzik, hogy a fabábú használatához feltétlenül a fababaformára van szükség, pedig ez koránt sincs így.

A fabábú egy gyakorló eszköz, amely segítségével fejleszteni tudjuk a képességeinket és ez a képesség fejlesztés koránt sincs formagyakorlathoz kötve. Bármilyen stílus, irányzat technikái gyakorolhatóak rajta (esetleg bizonyos megkötésekkel), hiszen emlékszünk rá ez egy „univerzális” gyakorló eszköz. Tehát tekintsünk rá úgy, mint egy „kínai boxzsákra” ami fából készült.

Rendben van, akkor van egy fából készült „boxzsákunk”, de hogyan is használjuk és értelmezzük raja, azokat a kiálló micsodákat, itt bizony a képzelet erőnkre lesz szükség, mert ugyan az a karállás, illetve kéztartás több technikai megoldást is jelenthet. Nagy ecsetvonásokkal tekintsük át, hogyan is lehet technikailag értelmezni a fabábú egyes részeit.

Felső karok

Ha szemben állunk a fababával a bal felső kar, ami nagyjából a mi bal vállunk felé mutat, legalább ötféle módon értelmezhető:

• az ellenfél elöl lévő védekező keze

• az emberek legtöbbször egy jobb kezes egyenes ütésként tekintenek erre a karra

• lehet egy balkezes egyenes ütés az ellenféltől, ami előttünk keresztbe halad

• működhet jobb kezes köríves ütés belső oldalként

• értelmezhető egy bal kezes kézhátcsapásként

A Tradicionális Wing Chun Kuen-ben (TWCK), a két felső kar végének együttesen van egy speciális értelmezése is. Ebben az esetben a két kar végét képzeletben összekötjük és ezek együttesen jelenítik meg az egy kart. Egy példával szemléltetve, képzeljük el, hogy egy jobb kezes köríves ütéssel támadnak minket, ahol szemből nézve a fabábú bal oldali karvége a könyököt, míg a jobb oldali karvég a csuklóját jelenti ugyan annak a támadó karnak.

 

A fabábú használatakor elképzelhető, hogy nem egy konkrét technika ellen akarunk védekezni, hanem például egy terület akarunk lefedni (mert nem tudjuk a támadó kar magasságát meghatározni), ilyenkor alkalmazhatjuk a dupla kezes védéseket. Ezeket a védő technikákat általában egy időben, az alsó illetve a felső karra hajtjuk végre, mintegy lefedve a két kar közötti teret. Sokan ezeket a mozdulatokat tévesen, kizárólag két végtaggal történő támadásként értelmezik.

Törzs és láb(ak)

A fabábú törzse az emberi anatómiának megfelelően a kar fölötti részével a fejet/nyakat, míg a karok közötti részével az emberi törzset jeleníti meg a gyakorló számára. Vannak, akik a fejet és a nyakat úgy különböztetik meg egymástól, hogy a kereszttartó léc feletti részt a fejnek, míg az az alatti a nyaknak tekintik.

A fabábú alsó végtagja a hosszan előre nyúló láb. Ez a „végtag” jelzi a támadó elöl lévő lábát, amely a fantáziánk szerint lehet bal vagy jobb láb is, ami éppen előre lépett vagy rúgás indít. Sokan meg szokták kérdezni, hogy miért nincs a fabábunak két lába, a válaszom ilyenkor az, hogy ott van a másik lába is csak meg kell találni. Ez azt jelenti, hogy a fabábú törzsének azon része, ami a láb mögött van, reprezentálja a támadó hátsó lábát.

Ütőfelületek

A leggyakrabban használt ütőfelület a fabábun általában a tenyér, illetve a kézél. Ezen nem szabadna nagyon csodálkozni, hiszen a kemény célterületeket, mint például a fej, érdemes egy nagyobb terhelés elviselésére is alkalmas felülettel támadni. A mai modern világunkban a kesztyűs sportok/küzdelmek elterjedésével általánossá vált a fej ököllel való támadása, viszont amennyiben az ököllel nem jó célpontot találunk el, vagy az öklünk nincs kellően feledzve az ilyen jellegű terhelésre, könnyen a saját kezünk sérülése lesz a végeredménye a támadásunknak. Akkor nézzük meg, hogy mit és hogyan érdemes használni a fabábú tréningnél.

A tenyér ütéseknél sokan a fabábú ütésekor csapkodó hangot hallatnak, ez egyértelműen jelzi, hogy a gyakorló nem a megfelelő résszel támadja a fabábú törzsét. A tenyérütéseket, az úgynevezett „tenyér sarokkal” kell végrehajtani, ami a tenyér kisujj felöli része a csukló fölött (borsócsont). Ha a tenyérütéseknél erre a felületre koncentrálunk, akkor az ütésünk kopogó hangot fog hallatni és sokkal hatékonyabban lesz használható.

A kézél vágásokat szintén a tenyér húsosabb részével kell végrehajtani, itt is a fókuszban a tenyérütéshez hasonlóan a borsócsont legyen. A fabábún történő gyakorláskor imitálhatunk ujjhegy döféseket is, viszont a fabábú ujjheggyel történő támadása egyáltalán nem ajánlott, mert komoly sérüléseket szerezhetünk, illetve az ujjakban található látóideg nyúlványokon keresztül hosszú távon a látásunk is romolhat. Ezért amikor fabábun gyakorolunk az ujjheggyel történő támadásokat cseréljük le kézél csapásokra.

Az ököl használat Wing Chun rendszerenként másként és másként jelenik meg a fabábú formákban. Vannak olyan rendszerek, amelyek egyáltalán nem alkalmaznak ököl ütést a fabábú tréning során, vannak akik csak testre és létezik olyan is ahol fejre és testre is ütnek ököllel. Sokan azért, hogy kíméljék az öklüket, szivacsos bőrrel fedik a fabábú fej és test részeit.

Most már van elképzelésünk arra vonatkozólag, hogy mit, mire és hogyan használhatunk a fabábú tréning során, így mindenki a saját stílusának megfelelő technikákkal tudja gyakorolni a támadó, a védő, a kontra és esetleg tovább támadó megoldásaikat. Tehát teljesen szabadon lehet hosszabb/rövidebb mozdulat sorokat felépíteni és begyakorolni a fabábú segítségével, úgy hogy közben a lehető legnagyobb erőt tudjuk kifejteni a technikai precizitás megtartása mellet.

A legendás Muk Yan Jong

Az utóbbi 10-15 évben egyre több harcművészeti témájú filmben láthatunk egy fából készült, emberi alakot utánzó gyakorló eszközt, amin a főhős sokat edz, képességei szárnyalni kezdenek és végül legyőzi a gonosz főellenséget. Bár mára ez már egy kicsit elcsépelt hong kongi klisének tűnik, azért van némi valóság alapja a fenti edzésmódszernek.

A kínai harcművészetekben a különféle speciális képesség fejlesztő gyakorlatok mindig is nagy hangsúlyt kaptak a tanulók képzése során. Nagyon sok kínai rendszerben megtalálhatók a különféle fababa változatok is, mindenhol az adott stílus képesség fejlesztési szükségletei szerint kialakítva. Az egyik leghíresebbé vált fababa típus a Wing Chun rendszerekből megismert Muk Yan Jong.

A múlt legendái

A legenda szerint, a Shaolin kolostorban létezett egy fababákból álló folyosó, ahol 108 támadási mód elleni védekezést, ellentámadást kellett bemutatni a végső vizsgát tevő személyeknek, ezáltal is bizonyítva harci jártasságukat, technikai felkészültségüket és keménységüket. Később megszületett az „univerzális fabábú”, aminek a segítségével az összes fontos támadó és védő technikai kombináció kigyakorolhatóvá vált egyetlen eszközön.

A Wing Chun-ban használt „univerzális” fababák az évszázadok során sok technikai fejlődésen mentek keresztül. Az első fabábuk egyszerű fatörzsek lehettek, amelyeken néhány támadó kart imitáló ág is lehetett, később ezt válthatta fel a földbe ásott vastag cölöp néhány kiálló farúddal, amelyek először csak a karokat később a lábat is megjelenítette a gyakorló számára.

Itt fontos megjegyezni, hogy a dél kínai környezetben a cölöpharcnak (a cölöpökön való harc) nagy kultúrája van. A hagyományos dél kínai harcművészeti képzésnek a cölöpharc oktatás egy fontos állomása. Régebben a kihívásos küzdelmek kizárólag ilyen cölöpökön folytak. Miért is olyan fontos ezt megemlíteni, azért mert léteznek olyan cölöp mintázatok, amelynek az utolsó eleme egy földbe ásott fababa volt. Tehát a fabábú képzés is fontos szerepet játszott a dél kínai harcművész társadalomban.

A kínai történelem viharának köszönhetően sok harcművészetnek el kellet tűnnie a kíváncsi szemek elől és a nyílt terepről a házak rejtett szobáiba, termeibe vagy éppen hajók belsejébe kellet szorítani a gyakorló eszközöket. A legenda szerint így történt ez a Wing Chun fababájával is, amikor a gyakorló eszköz a Vörös Bárkára került. Mivel a hajón nehéz lett volna a cölöpöt leásni, így más megoldást kellet keresni és egy keret segítségével a hajó falához rögzítették, állítólag így született meg a dinamikus fababa.

Mitől lett hirtelen dinamikus az eddigi merev fabábú? A rögzítésnek köszönhetően a fababa törzsén alul és felül egy-egy kereszttartót fűztek át, amely egyfajta rugalmasságot kölcsönzött az eszköznek. Így a fabábú testének a megütésekor a gyakorlóra egy ellentétes irányú dinamikus ellenerő hatott, ami további képesség növelési potenciált jelentett a tanulók számára.

Most, hogy már van rálátásunk a fabábú „múltjára” és sokirányú használhatóságára, felmerülhet bennünk a vágy, hogy milyen jó lenne, ha nekem is lenne egy sajátom otthon.

Legyen saját fabábunk

Ha elkezdünk böngészgetni az Interneten, számos fababa tervre rábukkanhatunk, amelyek első látásra ugyan sok-sok hasonlóságot mutatnak, de hamar kiderül, hogy komoly eltérés van az egyes méretekben, szögekben, felfüggesztési módokban és mindegyik azt hirdeti, hogy az ő megoldása a tuti. Felmerülhet ilyenkor az emberben, hogy akkor melyik az „igazi”, melyiket válasszam? Hiszen egy fababa megvásárlása, esetleges elkészítése azért nem egy olcsó mulatság, szóval hogyan is kezdjek hozzá?

Ha megnézzük, hogy az „ősök” milyen fababákat hagytak ránk, akkor talán majd okosabb következtetést tudunk levonni a méretekre vonatkozóan:

• Kezdjük elsőként a Yip Man féle fabábuval, ami Fatshan-ban ki is van állítva. Nos, itt azt láthatjuk, hogy a törzs nem túl széles, a karok közötti távolság egészen szűk és karok fixen, „résmentesen” rögzítve vannak a törzsben.

 

• Másik híresebb fabábú a Chan Wan Sun féle változat, ami viszonylag nagy törzzsel, egészen széles karok közötti távolsággal és „laza” karillesztéssel rendelkezett.

Ezek után, ha megnézünk más híres Wing Chun mester által használt fababát, mindegyik valamilyen módon különbözni fog az előzőtől. Akkor most hol is az igazság? A trükk az, hogy nem egyforma fabábura van szüksége mindenkinek, úgy ahogy cipőméretből is elég sok fajtára van szükség, hogy kiszolgáljuk a megfelelő igényeket.

 

Tehát a saját fababánk kialakításánál az egyik kulcs szempont a saját testi adottságunk. Ezért igazából a fabábú egyes méreteit ennek megfelelően kell kialakítani. A másik szempont, hogy tudnunk kell, hogy mire akarjuk használni. Akkor nézzük meg ezeket a szempontokat kicsit közelebbről.

Első lépésként tekintsük át a fababa főbb részeit és az egyes részeknél felmerülő esetleges problémákat, amellyel szembesülnünk kell a készítéskor.

Törzs

Az egyik legdrágább eleme a fabábúnak. Régebben a fababák törzsét egyetlen rönkből faragták ki. A probléma ezzel a megoldással az, hogy az évek során a fa elkezd tovább száradni és repedések jelennek meg rajta, amelyek az idő előre haladtával akár hatalmas résekké is nőhetnek, ezáltal sérülést okozhatnak a gyakorlónak. Szerencsére a modern famegmunkálási eljárások lehetővé tesznek számunkra egy időt álló megoldást, amikor különböző szálirányú ragasztott „deszkákból” építjük meg a fabábú törzsét, így erősen mérsékelni tudjuk a fa vetemedéséből adódó problémákat.

A másik problémakör a fabábú anyaga és mérete. Általában az emberek valamilyen puhafát választanak a törzs anyagának, mert ez még elég kemény és relatíve olcsó megoldás. A probléma ebben az esetben a törzs súlya lesz. Ideális esetben a fabábú törzsének a súlya arányosan illeszkedjen a mi testtömegünkhöz, azaz egy 80-90 kg körüli ember egy 15-20 kg-os törzset könnyedén a sarokba pofozgat, de egy közel 50 kg-os nehéz fából készült bábuval már neki is „küzdeni” kell. Ezért törzs méreteinek (átmérő, magasság), anyagának meghatározásához a saját adottságaink legyenek a mérvadóak. Ideális esetben a törzs szélessége nagyjából azonos a gyakorló csípő szélességével.

A törzs hosszának meghatározásához ismét a saját méreteinket kell alapul venni. A fabábú törzsének a teteje kb. a saját fejmagasságunk legyen (rogyasztott támadó/oldalsó/semleges állásban), míg a fababa törzsének az alja kb. a saját lábszárunk közép tájéka (mindenképpen nyúljon lejjebb, mint a fababa lábának a térdhajlat magassága).

 

Karok

Ez az egyik legvitatottabb része a fabábúnak, ahány ember annyi féle megoldásra esküszik. A fabábúnak három karja van, amiből a legalsó kar a fababa közepén kb. gyomorszáj magasságban van, a másik kettő pedig felette kb. vállmagasságban. A karok közötti távolság kicsit nagyobb, mint egy tenyérnyi. A karok hossza azonos a gyakorló alkar hosszával (könyök-csukló távolság).

Az első kérdés a felső karok által bezárt szögre szokott vonatkozni, ezt van aki pontos fokokban adja meg, van aki a két kar közötti távolságot határozza meg, én ez utóbbi módszert ajánlom. A karok közötti távolság meghatározása nagyon fontos, mert egy nagyon nyitott karú fabábú ép úgy használhatatlanná válik, mint egy túl szűk. Azt lehet mondani, hogy egy kezdő gyakorló számára egy nyitottabb karú babán célszerű gyakorolni, hogy elsajátítsa a pontos szögeket, erőhasználatot és lábmunkát. Később azonban a mozgások tovább finomíthatók és egyben nehezíthetők egy szűkebb karállású fabábúval.

Akkor most mi legyen a mérvadó a fababa karjának meghatározásakor, természetesen megint a saját testalkatunk. Az általam használt méret megadást a két kar belső végei között kell mérni, ez alapján négy szélesség meghatározással találkoztam a különböző fababáknál, ezek a következők voltak:

• Széles: a saját alkarunk hossza távolság legyen a két kar között (Chan Wan Sun féle változat)
• Normál: kb. két fekvő ököl távolság legyen a karok között
• Szűk: kb. egy álló és egy fekvő ököl távolság legyen a karok között
• Extra szűk: a karok közötti belső távolság kb. azonos a gyakorló vízszintes ököltávolságával, a karok nem lóghatnak túl a baba testének vonalán (Yip Man fabábúja is ilyen)

Vannak olyan mesterek, akik nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a fabábú felső két karja egy vízszintes vonalat alkosson, ez külön kihívás szokott lenni a készítő számára, de természetesen kivitelezhető a dolog.

A következő kérdéskör a fabábú karjainak rögzítésére vonatkozik. Milyen módon legyenek rögzítve a felső karok a fabábun? Az emberek túlnyomó többsége a laza illesztés híve, amikor is a karoknak szánt rés nagyobb a törzsben és bizonyos irányú elmozgást (lötyögést) enged meg a karoknak. Ez a fajta kar ideális a technikák megtanulásához és a karok fokozatos feledzéséhez. Mivel a legtöbb edzőteremben nincs lehetőség mindenki számára egyformán jól működő fabábut beállítani, ezért gyakran a karok szélességének a problémáját is a laza illesztéssel oldják meg. Laza illesztés esetén a karok közötti távolságot a karok „középállásában” kell meghatározni.

A másik, kevésbé kedvelt rögzítési mód a fix illesztés, amikor a karok szorosan illeszkednek a vésetükbe. Ez a típusú fabábú inkább a haladó gyakorlók tréningjéhez való. Itt az erők keményen a fababa törzsére hatnak, ami azonnal vissza is „harap”. Bizonyos erőkifejtési megoldások és haladóbb keményítések csak ilyen típusú fabábú segítségével sajátítható el.

 

Láb

Régebben, szinte kizárólag csak egy megfelelő görbületű, kicsit megfaragott faág reprezentálta a fababa lábát. Azon kívül, hogy ez nem volt túl esztétikus megoldás (sokszor göcsörtös volt), gyakran el is törött a folyamatos terhelések hatására. Sokan ezért inkább egy fémből készült lábbal helyettesítették a faágat, amely sokkal tartósabb megoldást biztosít.

A famegmunkálás fejlődésének köszönhetően, mára több megoldás is létezik a probléma kezelésére. Az egyik elterjedt megoldás a két részből összeillesztett, keményfából készült láb használata, amelyet szükség esetén könnyen újra lehet gyártani.

Léteznek még tartósabb megoldások is, az egyik amikor a fababa lábának az alapját egy fém láb adja, amit kívülről fával fednek be, a másik megoldás sok meghajlított, vékony falap összeragasztva adja a fabábú lábának alapját és körbe csiszolják, hogy kerek lábat kapjanak eredményül.

A fabábú felfüggesztésekor figyelni kell, hogy a láb térd hajlata a saját térdünkkel egy magasságba kerüljön.

Felfüggesztés

Sokan a felfüggesztéssel nem nagyon vacakolnak, mert a lényeg az, hogy valahogyan tegyük fel a fababát a falra vagy valahogy állítsuk talpra, hogy végre már használni lehessen. Pedig nagyon sok minden múlik a felfüggesztés módján és bármilyen furcsa ez hosszú távon befolyásolhatja fejlődésünket is.

Lehet látni, olyan fabábú megoldásokat, ahol a fababa úgymond a talpára van állítva egy keret segítségével. Így egy mobilis gyakorló eszközt kapunk, amit kiválóan lehet használni az alap technikák elsajátításához, de nem alkalmas a megfelelő erőkifejtési módok megtanulására és a végtagok feledzésére, mivel ez a fabábú túl „puha” (főleg ha még laza illesztésű karokkal is rendelkezik).

Az elterjedtebb rögzítési mód valamilyen tartó oszlopok segítségével, a falhoz közel rögzítjük a fabábút kereszttartók segítségével, amelyek átfutnak a törzsön. Az oszlopok egymáshoz való távolságával és a kereszt rudak méreteivel és anyagával, a fabábú „keménységét” tudjuk beállítani. A fababa törzsének a mérete eleve meghatározza a kereszttartók minimum vastagságát, hiszen a súlyt ezek fogják tartani. A további szempont, hogy a kereszttartók képesek legyenek elviselni a fabábú rúgásából származó terheléseket.

Az oszlopok közötti távolság szintén fontos komponense a fabábú keménység beállításának. Az ideális távolság meghatározásához használhatjuk az alábbi módszert:

 

Aki a fenti módszer segítségével nem tudja meghatározni az értéket, azok számára irányadó lehet, hogy a felfüggesztésének ideális fesztávolsága kb. 150-170 cm közé fog esni.

A törzs magasságának beállításához az alábbi szempontokat vegyük figyelembe:

• támadó, oldalsó, semleges állásban (rogyasztott állás) történik a magasság meghatározás
• a fabábú törzsének a teteje a saját fejtetőnk legyen
• felső karok magassága, a saját vállmagasságunk
• alsó kar magassága saját gyomorszáj magasságunk
• fababa lábának a hajlása a saját térd magasságunk

Az eddigiek alapján végül arra a következtetésre juthatunk, hogy nem is egy hanem akár több fababára is szükségünk lehet, hogy fejlődésünk töretlen legyen. Ez viszont újabb költségeket, újabb szabad falfelületeket igényelne tőlünk, viszont ha okosan átgondoljuk, akkor nem feltétlenül kell, hogy így alakuljon.

Abban az esetben, ha már sikerült egy megfelelő paraméterekkel rendelkező törzset készítenünk/készítettünk, akkor a többi fabábú „alkatrész” már nem jelent olyan hatalmas költséget. Tehát ugyan ahhoz a törzshöz lehet egy laza illesztésű kar készletünk a technikai alapozáshoz és beszerezhetünk egy fixen illeszkedőt a keményítést, erőfejlesztést segítő edzési fázishoz. A kereszttartókból is lehet több „erősségű” változatunk, ahogy folyamatosan fejlődünk és erősödünk elérkezhetünk egy olyan pontra, ahol szükségessé válik egy keményebb kereszt rúd, ami újabb kihívások elé tud minket állítani a fabábú edzésünk alatt.

Most már talán mindenki számára világos, hogy miért van annyi féle fabábú a világban és melyek azok a fontos részek és méretek, amelyekre oda kell figyelni az elkészítésnél. A fabábú pontos méretei fontosak, mert meghatározzák a gyakorlás minőségét!

 

Hagyományos kínai gyógyászat alapjai és a Cheung's Meridian Therapy

Sok ember hallot már valamit a kínai gyógyászatról és annak csodálatos hatásairól és az azt körbe lengő misztikumokról. Vannak akik kételkednek az egész működésében és csak sarlatánságnak tartják és vannak akik felmagasztalják az egekig, mint valami univerzális csodaszert. Szerintem az igazság valahol a kettő között létezhet.  

Képzeljük el azt a gyógyító embert, aki az ókori, középjori Kínában tevékenykedett és a munkája során különféle szabályszerűségeket kezdett felfedezni. Ezekből a szabályszerűségekből születtek meg az elvek és ezek az elvek összessége próbálja valamilyen módon megmagyarázni, modellezni a körülöttünk lévő világ eseményeit, hatásait. Ha így vizsgáljuk meg a dolgot, akkor a mai "modern" tudomány sem csinál mást, mint a probálgatások és megfigyelések folyamataiban megpróbálja felfedezni a rendszert, a szabályokat, amelyek segítségével könnyebben meg tudjuk magyarázni a dolgok működését.   

Az ókori és középkori ember nem rendelkezett olyan pontos mérőeszközökkel és jól felszerelt laboratóriumokkal mint a mai kor embere, így az általuk felállított működési modell magán viseli a generizálás problémáit, az akkori kor elképzeléseit, babonákat. Mind ennek ellenére, mégis egy mai napig működő és használható rendszert kapunk eredményül, amely sikeressége a mai modern tudományok mellet is megállja a helyét.

 

Yin / Yang elv

A kínai világnézet egyik sarkalatos pontja a Yin – Yang elv, amely a világot két nagy csoportra bontja a nőis jellegű, sötét, nedves, nyugodt, stb. Yin-re és a férfias jellegű, világos, száraz, mozgékony, stb. Yang-ra. A gyógyászatban is kiemelkedő szerepet kap például a szervek besorolásánál, a betegség jellegének meghatározásánál. Ha valakinek gyulladása van, akkor az ő betegsége Yang jellegű, hisz érezhető, hogy a sérült rész meleg, szinte vibrál.

A két jelölés nem csak az ellentétek keresését szolgálja, hanem a két különálló erő egymástól függő egységét is. A gyógyászatban a cél, a test és chi harmonikus egyensúlyba hozása. A betegség azért lépet fel a páciensben, mert ez a kényes egyensúly tartósan megbomlott.

Szervek állama

A hagyományos kínai gyógyászat szerint az emberi testben lévő szervek egy mini társadalomban élnek, ahol mindenkinek meg van a maga jól definiált szerepe. Bár ezek a szervek az európai fül számára ismerősen csengnek, a kínai felfogásban az adott szervnél nem csak szűken értelmezhető biológiai funkciót, hanem egyéb funkció köröket rendelnek hozzá (pl. a lép magában foglalja a hasnyálmirigy funkciókat).

Összesen 10 fizikai szerv és két különleges szerv található a kínai terminológiában.

5 Fu szerv, amelyek üreges, Yang jellegű, továbbító szervek (vastagbél, vékonybél, gyomor, epehólyag, húgyhólyag)

5 Zhang szerv, amelyek tömör, Jin jellegű, raktározó szervek (tüdő, szív, lép, máj, vese)

2 különleges szerv amelyek ténylegesen nem találhatók meg az emberi szervezetben, mégis rendelkeznek szabályozó funkció körökkel
(szívburok (Yin) -> vérnyomás, hármas melegítő (Yang) -> hőszabályozás)

Az agy és a gerincvelő szintén különleges szerv, amely irányító szerepet kap a rendszerben, de a betegségek kezelésének szempontjából nem kapnak nagy hangsúlyt.

Meridiánok

A kínai emberek észrevették, hogy a test egyes pontjain keresztül hatni lehet az egyes szervekre. Hosszú próbálkozások után rájöttek, hogy az egyes szervekhez több ilyen pont is tartozik. Ha a pontokat egy képzeletbeli vonallal összekötjük, akkor megkapjuk a ma már ismert meridián vonalakat. Így minden szervhez tarozik egy meridián vonal, összesen 12 db fő meridián létezik.

Később arra is rájöttek, hogy ezek a meridiánok párban vannak és az egyik Yin, míg a másik Yang, így kiegészítik egymást. Ezek a párok a következők:

vastagbél – tüdő
vékonybél – szív
gyomor – lép
epehólyag – máj
húgyhólyag – vese
hármas melegítő - szívburok

Megfigyelték azt is, hogy az egyes szerveknél fellépő energiahiány nem feltétlenül betegíti meg a teljes szervezetet. A testen belül működik még egy kompenzáló mechanizmus, amely a tárolók segítségével működik. A tárolók feladata a fellépő energiahiányok kiküszöbölése.

A tárolók közül két különösen jelentős a Befogadó vezeték, amelyhez belső kapcsolatokon keresztül, az összes Yin meridián csatlakozik és a Kormányzó vezeték, amelyhez az összes Yang vezeték kapcsolódik. Ezért nem véletlen, hogy nagyon sok egészségmegőrző chi kung gyakorlat ennek a két meridiánnak a feltöltésével foglalkozik, mert rajtuk keresztül a teljes meridián hálózat feltölthető. Ezeknek a tárolóknak különálló meridián pontjai vannak, míg a többi hat tároló nem rendelkezik önálló ponttal, hanem a fő meridiánok egyes pontjain keresztül érhetők el. Így ez utóbbiak szintén közvetlenül tudják befolyásolni a szervek energia ellátását. Összesen nyolc különleges tároló van ezek a következők:

Befogadó vezeték
Kormányzó vezeték
Övvezeték
Toló vezeték
Yin sarok meridián
Yang sarok meridián
Yin összekötő vezeték
Yang összekötő vezeték

Öt elem tana

Megfigyelték, hogy az egyes szervek megbetegedése további szervek megbetegedésével járt, illetve az egyes szervek gyógyulása hatással volt más szervekre is. Ebből arra következtettek, hogy a szervek között több kapcsolat is van, mint a Yin-Yang párok egymásra hatása. Ezekből a megfigyelésekből alakult ki az öt elem tana. A kínaiak a szerveket különböző elemekhez rendelték:

Tűz: szív, vékonybél, szívburok, hármas melegítő
Föld: lép, gyomor
Fém: tüdő, vastagbél
Víz: vese, húgyhólyag
Fa: máj, epehólyag

Sheng ciklus

Ezek az elemek különböző hatással vannak egymásra. A tűz a fából táplálkozik, tehát a fa elemhez sorolt szervek, mint egy tápláló anyaként szerepelnek a tűz elem alá sorolt szervek számára. Erős és egészséges anya jól táplálja a gyermekét. Ezt a szülő gyerek kapcsolatból felépülő ciklust hívjuk Sheng ciklusnak (táplálás). A tűz táplálja a földet, a föld, a fémet, a fém a vizet, víz a fát és a fa a tüzet.

 

Ke ciklus

A természetből tudjuk, hogy nem egészséges, ha valami folyton csak nő kontrollálhatatlanul (pl. rákos sejt). A tűz táplálja ugyan a földet, mint anya de kontrolálja az unokáját a fémet. Tehát az egyes szervek hatással vannak nem csak a közvetlenül utánuk lévő elemcsoportba tartózó szervekre, hanem azok gyerekeire is, de kontrolláló hatással. Ezt a kontrolláló folyamatot nevezzük Ke ciklusnak.

 

A szervek bioritmusa

A szervek a meridiánok mentén cserélnek energiát egymással, az egyes szervek energia maximuma és minimuma időről időre hullámzik. A chi 24 óra alatt háromszor járja végi a testünket, egy-egy meridiánon 2 órán keresztül halad át. Így kétóránként mindig egy másik szerv energiája van a maximumon. A Yin-Yang meridián párok csatlakozási pontjai a kéz és a láb ujjainál, míg a következő elemmel való csatlakozás az arc vagy a mellkas területén történik. A három teljes kör a következő képen épül fel:

A mellkastól indul a tüdő meridián a karok belső felén (Yin) majd az ujjhegyeknél átvált a vastagbél meridiánra, ami a kar külső felén (Yang) halad végig az arcig. Az arcon az chi átmegy a gyomor meridiánba majd a mellkason és a láb elülső részén (Yang, ez kivétel) eljut a lábujjhegyig, ahol átlép a lép meridiánba a láb belső felületén (Yin) a mellkasig.

A következő ciklusban a szív (kar belső fele) utána vékonybél (kar külső fele), ezután a hólyag meridián következik (fej, hát, láb hátsó fele), végül vese (a láb belső fele, a mellkas felé)

Az utolsó ciklusban szívburok (kar belső fele), majd hármas melegítő (kar külső fele), ezután epehólyag (fej, váll, a törzs oldalsó része, a láb oldalsó része), befejezésként pedig a máj (láb belső oldala, mellkas)

Cheung’s Meridian Therapy

 

A Wing Chun rendszer befejező mester fokozata, a kínai gyógyászatot és a Cheung’s Meridian Therapy-t foglalja magában. A Cheung’s Meridian Therapy (CMT) akupresszúrás kínai gyógyászat, melynek kidolgozásáért Cheung nagymester professzori címet kapott. A terápia felépítése a következő:

Blokkok feloldása:

A sérülés helyétől függően meghatározzuk, hogy milyen meridián vonalak érintettek az adott sérülésben. Ezután végig kell masszírozni a teljes meridián útvonalat az érintettekből. Ezáltal javítunk a chi keringetésén. Ha a fájdalom nagyon erős, akkor a sérült részeket nem kezeljük közvetlenül.

Chi áramlás fokozása:

Minden meridián vonalon vannak kiemelten fontos akupresszúrás pontok, amelyek segítségével a leginkább hatni lehet a sérült területekre. Ezek stimulálásával meggyorsítható a gyógyulás folyamata.

Meridián nyújtó gyakorlatok:

A meridián masszázs után a páciensnek különböző nyújtó jellegű gyakorlatokat kell végeznie. A gyakorlat célja, hogy a megnyitott meridiánokban tovább lehessen fokozni az energia áramlását.

 

Chi Kung gyakorlatok:

A kezelés befejező része egy légzéssel összekötött meditációs gyakorlat, amely segít összehangolni a szervezet gyógyító munkáját és az egyensúly visszaállítását.

A TWCK stílusban található légző és egészségmegőrző gyakorlatok

 A legtöbb harcművészeti rendszer magában foglal különböző légző gyakorlatokat, amelyeket hol a koncentrációs készség növelése céljából, hol egy speciális képesség fokozására használják, gyakran egészségügyi szempontokból.

A mindennapokban többféle légzésmódszerről vagy terápiáról lehet hallani a médiákból. A kínai kultúrkörben az alábbi nagy chi kung rendszerek fejlődtek ki:

Egészség megőrző chi kung: A korábbi vallási chi kung-okból alakult ki. Ezeket a gyakorlatsorokat szigorúan orvosi szempontból válogatták össze, amelynek a célja az egészség megőrzése (erősítő gyakorlatok) illetve a gyógyulási folyamat meggyorsítása (fenntartó gyakorlatok) volt. Keleten több kórház és szanatórium is ezekre a gyakorlatokra építi a gyógyítási módszereit.

Buddhista chi kung: Ennek az irányzatnak a követői a megvilágosodást, a buddhaság állapotát tűzték ki végső célként. Általában zárt kolostori körülmények között oktatják őket, a gyakorlatok nagy részét még ma is titkosan kezelik.

Taoista chi kung: A buddhista chi kung-hoz hasonlóan ez is vallási célokat tűz ki a gyakorlói elé (megvilágosodás), de az élet meghosszabbítását, az egészség megőrzését is erősen hangsúlyozza. Az egészségmegőrzés miatt, manapság egyre népszerűbb ez az irányzat.

Harcművészeti chi kung: Célja az egyén fizikai és szellemi képességeinek a fejlesztése, már-már emberfeletti képességek elérése céljából (aranyharang, cinóbertenyér, stb.), továbbá az egészség megőrzés és annak helyreállításának meggyorsítása. Szinte minden harcművészeti iskola rendelkezik saját módszerrel.

 A TWCK oktatási rendszerében nincsenek külön kezelt chi kung gyakorlatok, hanem a stílus alap formái magukba foglalják ezt. A tanuló a stílusban történő haladásával párhuzamosan egyre mélyebb betekintést kap a chi kung módszereibe.

 

Siu Lim Tao

Az első szintet a Siu Lim Tao formagyakorlat foglalja magában. Ezen a szinten a cél az energiák összegyűjtése. A formagyakorlat első egyharmada egy lassú meditációs gyakorlat, amely alatt figyelnünk kell a légzés természetességére. Nem szabad sem erőltetni, sem visszatartani, hagyni kell, hogy fokozatosan mélyüljön. A gyakorlatsort két részre lehet bontani:

1, Az állás felvétel után a tekintet előre néz, a nyelvünket a szájpadláshoz érintjük és az alsó végtagjainkat kicsit megfeszítjük, úgy hogy a felsőtest laza maradjon. Ennek hatására az energia a felsőtestbe pumpálódik, és ezt a Dan Tien környékére gyűjtjük. A megfelelő érzet kialakulása után a chi-t elkezdjük keringetni egy belső (Nei Dan) gyakorlat segítségével, alulról kormányzó vezetéken (háti rész az arcig) át, majd a szájnál átlépünk a befogadó vezetékbe (hasi oldal) egészen az altestig, ahol kezdődik a gyakorlat elölről.

2, A második fázisban az összegyűjtött és megmozdított energiákat egy külső (Wai Dan) gyakorlat segítségével a kezekbe koncentráljuk. A mozdulatsor lassú, természetes légzés mellet, három légzés ciklus alatt ér ki a kéz a legtávolabbi helyzetbe, majd három légzési ciklus alatt tér vissza a mellkas elé. A mozdulatsort háromszor kell egymásután elvégezni, amelynek a neve Saam Pai Foot (Buddha háromszoros üdvözlése). A mozdulat elvégzésénél figyelni kell arra, hogy a vállak ne mozduljanak előre és a gerinc egyenes maradjon.

Chum Kiu

A következő szintet a Chum Kiu formában találhatjuk meg. Itt már követelmény a tanulótól, hogy képes legyen az energiákat mozgósítani. A formagyakorlat elején az állásfelvétel után - a dupla Wu Sao mozdulatnál - két légzésütem erejéig tartó koncentrációs gyakorlat található, ahol az állásfelvétel után összegyűjtött energiákat egy belső (Nei Kung) gyakorlat segítségével a kezekbe kell irányítani. A tanuló ezen a szinten sajátíthatja el, hogyan kell az energiákat a testen belül mozgatni.

Biu Jee

A harmadik szintet a Biu Jee formagyakorlat jelenti. A tanuló itt tanulja meg, hogyan kell az energiákat egy pontra koncentrálni (pl. ujjhegy) és azt alkalmazni egy harci szituációban, illetve hogyan lehet ezeket az energiákat a testből kiléptetni.

Cheung meditációs tréning

A fenti formagyakorlatokon kívül létezik még a Cheung nagymester által kifejlesztett meridián terápiához tartozó meditációs módszer is, ami több chi kung gyakorlatot is magában foglal.

1, A nyelvünkkel érintsük a szájpadlásunkat, a bal tenyerünket tegyük a solar plexus-ra majd a jobb tenyerünket a balkézhátra. Vegyünk egy mély levegőt és finoman nyomjuk le az altestünk irányába, majd tartsuk bent a levegőt ameddig tudjuk, végül engedjük ki a levegőt a „Hai…” szó kíséretében. Ismételjük ezt a gyakorlatot, amíg természetessé nem válik. Ezt a gyakorlatot a meridián nyújtó gyakorlatok után kell végezni.

2, A chi fordított keringetése a kis égi körön, alapállásban. A légzés során az orrtól a háton át az altestig majd a Dan Tien-től az orrig keringetjük az energiát. A gyakorlatnak gyógyászati okai vannak, visszafelé keringett energia segít megszüntetni az energia pályán keletkezett gátakat, és chi pangást.

3, A chi keringetése faállásban a meridián vonalak mentén. Ez a gyakorlat több variációból áll. Az energia keringetése történhet csak a karok felszínén, csak a lábak felszínén, illetve a meridián vonalak mentén. Az energia keringetése itt is történhet fordított irányba.

Cheung Chi masszázs

A következő masszázs a „How to develop chi power” című könyvben jelent meg a nagymester bemutatásában.

A gyakorlatot egy másfélszeres vállszélességű laza terpeszállásban kell végrehajtani, ahol a térdek rogyasztva vannak, a karokat a mellkas előtt tartjuk, a tenyerek egymás felé néznek (mint a Chum Kiu kezdésénél). Az egész gyakorlat alatt az orron keresztül kell lélegezni. Fordított keringetéssel (háton keresztül az altestig majd a hasi oldalon alulról felfelé) mozgatjuk az energiát kilenc cikluson keresztül. A tizedik belégzés után a kilégzéssel egy időben a karokat leengedjük a bal oldalunk mellé, úgy hogy a tenyerek továbbra is egymás felé nézzenek, ebben a pozícióban ismét kilenc cikluson keresztül keringetjük az energiát. A tizedik belégzés után visszatérünk a kiinduló helyzetbe és most megismételjük a gyakorlatot az ellenkező irányba is.

Miután újból visszaérkeztünk a középső helyzetbe nekiállhatunk az akupresszúrás pontok masszírozásának, amelyek segítségével meridiánokban lévő esetleges gátakat lehet feloldani. Az egyes pontok masszázsa kilenc légzés ciklus ideig tart. Összesen kilenc pontot tartalmaz a gyakorlat pontok masszírozási sorrendje a következő:
 

Hegu/Hoku (Vastagbél 4)
A mutatóujj és hüvelykujj közötti található a kézháton. Először baloldalt, majd utána jobboldalt masszírozzuk.

Quchi/Chuchih (Vastagbél 11)
A könyök hajlat legfelső része. Először baloldalt, majd utána jobboldalt masszírozzuk.

Quze/Chutse (Szívburok 3)
A könyökhajlat közepe. Először baloldalt, majd utána jobboldalt masszírozzuk.

Shaohai/Shaohai (Szív 3)
A könyök hajlat legalsó része. Először baloldalt, majd utána jobboldalt masszírozzuk.

Zhigou/Chihkou (Hármas melegítő 6)
A csukló felett háromujjnyira, középen az alkar külső oldalán. Először baloldalt, majd utána jobboldalt masszírozzuk.

Sizhukong/SuchuKung (Hármas melegítő 23)
A pont a halántéknál található. Először jobboldalt, majd utána baloldal masszírozzuk.

Fengchi/Fenchih (Epehólyag 20)
A tarkó tájékon a fejbiccentő izom külső oldalán a koponya találkozásánál. Először jobboldalt, majd utána baloldal masszírozzuk.

Jianju/Chienyu (Vastagbél 15)
A váll sarkán, a középvonalon található. Először jobboldalt, majd utána baloldal masszírozzuk.

Jianjing/Chienching (Epehólyag 21)
A csuklyásizom közepénél a hát irányában. Először jobboldalt, majd utána baloldal masszírozzuk.