Fabábú használata

Az előző bejegyzésben foglalkoztam a fabábú felépítésével, most lépjünk tovább, ha már van egy fabábunk, akkor célszerű lenne azt helyesen használni. Azok a gyakorlók, akik valamilyen Wing Chun irányzatot tanulnak, előbb vagy utóbb (az oktatási tematikának megfelelően) találkozni fognak a fabábuhoz tartozó formagyakorlattal, ami számos támadási és védekezési megoldást mutat be az eszközön. Sokan vannak, akik úgy érzik, hogy a fabábú használatához feltétlenül a fababaformára van szükség, pedig ez koránt sincs így.

A fabábú egy gyakorló eszköz, amely segítségével fejleszteni tudjuk a képességeinket és ez a képesség fejlesztés koránt sincs formagyakorlathoz kötve. Bármilyen stílus, irányzat technikái gyakorolhatóak rajta (esetleg bizonyos megkötésekkel), hiszen emlékszünk rá ez egy „univerzális” gyakorló eszköz. Tehát tekintsünk rá úgy, mint egy „kínai boxzsákra” ami fából készült.

Rendben van, akkor van egy fából készült „boxzsákunk”, de hogyan is használjuk és értelmezzük raja, azokat a kiálló micsodákat, itt bizony a képzelet erőnkre lesz szükség, mert ugyan az a karállás, illetve kéztartás több technikai megoldást is jelenthet. Nagy ecsetvonásokkal tekintsük át, hogyan is lehet technikailag értelmezni a fabábú egyes részeit.

Felső karok

Ha szemben állunk a fababával a bal felső kar, ami nagyjából a mi bal vállunk felé mutat, legalább ötféle módon értelmezhető:

• az ellenfél elöl lévő védekező keze

• az emberek legtöbbször egy jobb kezes egyenes ütésként tekintenek erre a karra

• lehet egy balkezes egyenes ütés az ellenféltől, ami előttünk keresztbe halad

• működhet jobb kezes köríves ütés belső oldalként

• értelmezhető egy bal kezes kézhátcsapásként

A Tradicionális Wing Chun Kuen-ben (TWCK), a két felső kar végének együttesen van egy speciális értelmezése is. Ebben az esetben a két kar végét képzeletben összekötjük és ezek együttesen jelenítik meg az egy kart. Egy példával szemléltetve, képzeljük el, hogy egy jobb kezes köríves ütéssel támadnak minket, ahol szemből nézve a fabábú bal oldali karvége a könyököt, míg a jobb oldali karvég a csuklóját jelenti ugyan annak a támadó karnak.

 

A fabábú használatakor elképzelhető, hogy nem egy konkrét technika ellen akarunk védekezni, hanem például egy terület akarunk lefedni (mert nem tudjuk a támadó kar magasságát meghatározni), ilyenkor alkalmazhatjuk a dupla kezes védéseket. Ezeket a védő technikákat általában egy időben, az alsó illetve a felső karra hajtjuk végre, mintegy lefedve a két kar közötti teret. Sokan ezeket a mozdulatokat tévesen, kizárólag két végtaggal történő támadásként értelmezik.

Törzs és láb(ak)

A fabábú törzse az emberi anatómiának megfelelően a kar fölötti részével a fejet/nyakat, míg a karok közötti részével az emberi törzset jeleníti meg a gyakorló számára. Vannak, akik a fejet és a nyakat úgy különböztetik meg egymástól, hogy a kereszttartó léc feletti részt a fejnek, míg az az alatti a nyaknak tekintik.

A fabábú alsó végtagja a hosszan előre nyúló láb. Ez a „végtag” jelzi a támadó elöl lévő lábát, amely a fantáziánk szerint lehet bal vagy jobb láb is, ami éppen előre lépett vagy rúgás indít. Sokan meg szokták kérdezni, hogy miért nincs a fabábunak két lába, a válaszom ilyenkor az, hogy ott van a másik lába is csak meg kell találni. Ez azt jelenti, hogy a fabábú törzsének azon része, ami a láb mögött van, reprezentálja a támadó hátsó lábát.

Ütőfelületek

A leggyakrabban használt ütőfelület a fabábun általában a tenyér, illetve a kézél. Ezen nem szabadna nagyon csodálkozni, hiszen a kemény célterületeket, mint például a fej, érdemes egy nagyobb terhelés elviselésére is alkalmas felülettel támadni. A mai modern világunkban a kesztyűs sportok/küzdelmek elterjedésével általánossá vált a fej ököllel való támadása, viszont amennyiben az ököllel nem jó célpontot találunk el, vagy az öklünk nincs kellően feledzve az ilyen jellegű terhelésre, könnyen a saját kezünk sérülése lesz a végeredménye a támadásunknak. Akkor nézzük meg, hogy mit és hogyan érdemes használni a fabábú tréningnél.

A tenyér ütéseknél sokan a fabábú ütésekor csapkodó hangot hallatnak, ez egyértelműen jelzi, hogy a gyakorló nem a megfelelő résszel támadja a fabábú törzsét. A tenyérütéseket, az úgynevezett „tenyér sarokkal” kell végrehajtani, ami a tenyér kisujj felöli része a csukló fölött (borsócsont). Ha a tenyérütéseknél erre a felületre koncentrálunk, akkor az ütésünk kopogó hangot fog hallatni és sokkal hatékonyabban lesz használható.

A kézél vágásokat szintén a tenyér húsosabb részével kell végrehajtani, itt is a fókuszban a tenyérütéshez hasonlóan a borsócsont legyen. A fabábún történő gyakorláskor imitálhatunk ujjhegy döféseket is, viszont a fabábú ujjheggyel történő támadása egyáltalán nem ajánlott, mert komoly sérüléseket szerezhetünk, illetve az ujjakban található látóideg nyúlványokon keresztül hosszú távon a látásunk is romolhat. Ezért amikor fabábun gyakorolunk az ujjheggyel történő támadásokat cseréljük le kézél csapásokra.

Az ököl használat Wing Chun rendszerenként másként és másként jelenik meg a fabábú formákban. Vannak olyan rendszerek, amelyek egyáltalán nem alkalmaznak ököl ütést a fabábú tréning során, vannak akik csak testre és létezik olyan is ahol fejre és testre is ütnek ököllel. Sokan azért, hogy kíméljék az öklüket, szivacsos bőrrel fedik a fabábú fej és test részeit.

Most már van elképzelésünk arra vonatkozólag, hogy mit, mire és hogyan használhatunk a fabábú tréning során, így mindenki a saját stílusának megfelelő technikákkal tudja gyakorolni a támadó, a védő, a kontra és esetleg tovább támadó megoldásaikat. Tehát teljesen szabadon lehet hosszabb/rövidebb mozdulat sorokat felépíteni és begyakorolni a fabábú segítségével, úgy hogy közben a lehető legnagyobb erőt tudjuk kifejteni a technikai precizitás megtartása mellet.